Végtelen messzeségben
Fátyolos szendergésben
Ködös folyónak partja
Hol fűnek sincs már sarja

A folyóvíz vöröslik
Bosszúnak vére folyt itt
Ártatlan áldozatnak
Elbújni már nem tudtak

Ez a hely egy átkozott verem
Itt többé semmi nem terem
Ez a nap az áldás napja
Ordít az éjnek hangja

***

Egy zöld szempár
Mint rám tekint
Álmatlan éjszakában
Elviszi a kínt
Vérző könnycsepp
A földön loccsan szét
Megfognám de nem érem el
A két kezét

Puszta létével töri meg a fényt
Itt tartja az elveszett reményt
Fájdalma örök, mégis él
S míg él szüntelenül remél

Tűzeső száll
Itt a halál
Kegyvesztett lény
Ó, jöjj hát fény!

Égő romok mindenhol
Félelmetes harag forr
Életlen fegyverrel megvág
És otthagy - viszlát világ!

A szempár most üresen
néz le rám
Nem veszt sem éjszakát már
sem több varázst
Messzi emlék
Csupán ez már
De soha nem felejtem
Ez a Vérmocsár

Puszta létével töri meg a fényt
Itt tartja az elveszett reményt
Fájdalma örök, mégis él
S míg él szüntelenül remél
Elpusztít minden jóakarót
Eldob minden földi jót
Vérmocsár ez, egy álnok gaz
Itt többé semmi sem igaz...