Az egyik ember megeszi a másikat,
A másik ember láncfürésszel simogat,
A 3. csak simán a pénzed veszi el,
A 4.-et kérdezem, de ö már nem felel.
Az 5. a kisszobában befalcol,
a 6. még dugna, de te bealszol,
a 7.-ről mindenki tudja, hogy gonosz
a 8.-kal elmenőben szanaszét pofoz.

Kevés az ember,
sok az emberszerű lény.
Sötét szobában épp csak
dereng a lámpafény.

A 9. olyan mint egy koponya,
a 10. az elözönek rokona,
a 11-es lábában már benne van a gól,
de a kispadról a 12-es lesre gyalogol.
A 13-as szerencsétlen alapból,
a 14-es sehonnai kalandor,
a 15.-nek kilóg a bele,
16 tonnát rakott, megette a fene.

Kevés az ember,
sok az emberszerü lény.
Sötét szobában épp csak
dereng a lámpafény.
Az élet szép, csak te, Világ, vagy beteg,
megfertözte valami az embereket,
szomorú, de fél az, aki szeret,
zokog a bohóc, a macska kihányta az egeret.

A 17-es mélységesen alávaló,
a 18-as hétköznapi szalontahó,
a 19-esnek elment az esze,
20. jön már, és ez csak még az eleje.
A 21-es soha nem volt egészben,
a 22-est egyáltalán nem értem,
a 23.-nak nem ér a neve,
24 karáttal vicsorog rá a neje.

Kevés az ember,
sok az emberszerü lény.
Sötét szobában épp csak
dereng a lámpafény.
Az élet szép, csak te, Világ, vagy beteg,
megfertözte valami az embereket,
a bizalom nyakán kígyó tekereg,
zokog a bohóc, a macska kiköpte az egeret.

...szépen lassan lukra fut az utolsó,
jutalma egy baldahinos koporsó,
és kedvenc fekvö nyolcasunk a végtelen fele,
spricceli a spermát, hogy a világ vulvája legyen vele tele.