Ó, a herceg nem bírta a szelet,
és kitiltatta a várból,sőt az országból.
A szél úgy nevetett,
tetőkről mind a cserepek repültek,
nem menekültek.

Másnap mi történt, megsértődött a szél,
és nem jött,vele se eső,se felhő.
Se virágpor,se mag,
mint a bálnák nem szálltak,
és meghalt,minden meghalt.

Testvérem a szél,mint a lelkünk úgy él,
ki tudja mit akar,és honnan hova tart,
nézem,de csak érzem.
Testvérem a szél, mi minderől mesél,
megértem a szavát,sikolyát,mosolyát,
érzem,s értem.

/Mikor majd költözöm,ő értem jön,
kézen fog,s lesz nagy öröm.
A trón elé is ő vezet,
akkor így szól:
"Uram, a testvérem"/

Mit csinál a szél,mikor nem fúj,
s nem mozdul levél?
Vajon mit tesz,lélegzetet vesz?
A herceg nem bírta a szelet,
és kitiltatta a várból,
sőt az országból.

Testvérem a szél,
édes testvérem a szél...