Bár látnám a tüzeket,
tüzeket már
hova én is vinnék fát.
Hallgatnám, hogy recseg
és ropog az ág,
s szikrája égbe száll.

Valahol csak raknak tüzet
a toporgó angyalok,
s oda gyűlnek majd közel
a kihűlt, züllött csillagok.
Valahol csak raknak tüzet
a vacorgó angyalok
s oda gyűlünk majd mi is,
mi a lelkek,
az Úrban karácsonyozók.

Ahogy fényes golyók, úgy,
úgy pattanunk, koccanunk szét,
amint összeér két lét.
Mint vízparton fényes,
szép kavicsok
simára úgy válok.