megfeszülnek a szíjak
frissen hasítva mind a hátból
igába dőlve vak lépteken
zablát harapni, húzni a hámot
nyílnak a rögök, léptet az eke
szorgalmas verset karistol
minden rímel mindennel
ha elég mély, nem lesz több hamis sor
betöretlen lóról
betört karámajtóról
fojtogató porról
lélegzetnyi alkonyról
nincs több egyforma kör
nem tart kordában szár
más ösvényen nem húz többé sár
állva alva sem nyugszik a dobogás
heveder hasad a hajnallal
nyílnak a felhők, tisztára mosnak
billognak nyoma sem maradhat majd
állva alva is járni várnak
mint sosemvolt-régen, nyers lábak
napot, a holdat, eget, a földet
utat, a végtelen mezőket
másképp is lesz majd
más többé nem hajt
nincs több egyforma kör