lenyúzom még a falak mélyzöld siVÁRságát O félj tőle rock’n’roll még ez is csak más hangyák ordítoznak vÁGnak érzem mONTíroznak ha a rekLÁM alatt benNEM mARAd 1 gondolkodó torzÓDArab hűs sÖTétért imádkozó repedt ajkak mint arany Rfényben aszalt ajtók mind ha majd fogzanak fáj NEkik mikor hARApnak a mélyen izzó cigaretták hajnali kis bajában illó azÚR mázat ölt az ég de O telik több csendességre ha tudnám fizetnék érte hogy jobb lesz vÉGre vEDD fel az átkozott kAGYlót tátongó űr-ÁSításban kik engem keresztmetszETTEK elvESZTEK mint a látvány cserbenhAGYnak mÉGis a kemencék isTEne mÉG felisMERhETETlensÉGig TEkeri a fényt & csak nyüszítem a NEved míg tALÁn L O fELEJTEM ki vAGYok ebben a kÉPben mit IDEgenek fESTEttek mit IDEGenNEk fesTETTEk a viztükörre hoztam még mert elfogy BenNEd jÁR körbe-körbe körző-gömbÖLyű dühömben próbáltam másKÉPpen létezni O ment valAMI mÁS tALÁlt talajra vÉGül a klausztrofób lakat sohasem engedett (EZ NEM RÓLAD SZÓL NE TÉVESSZEN + TE SEM RÓLAM SZÓLSZ SAJNÁLOM HA ENGEDED) csŐRe töltöm tompaRÉSzeg tiszta csendjét hűlt helyednek vége van már semmi nem fáj rámBORultam büszke voltam Rád.