mondd ugye érzed ezt a hősÉGET mikor a szebbik ruhánkban táncolunk a fÖLD issza a VERítÉKÜNKet a szobák sORRa ürülNEk utánunk gyors kerék visz csattog mINT az éhes olló volna inkább álom a Nincs felé sóhajtó a Túlra nyíló ajtó rÉG vÁGták ki ében körmök égig érő KÉRges törzsből 1000 ránccal fizetnék + csak hogy lÁSSAM Jox mÉG ha az egÉSZ vilÁG is az otthonom volna Hozzád mindig hazatÉRnék ott jÁRtam a tönknél kÉRdezTE mi lettem bárcsak haragudna hogy fejJEL betörtem mi +mARAdt belÖLe sÍNek húznak ÉrTEd mentem ha hulló lombként szÉL vitt messze O mÁR többé mitől félni O számít6 mi van a végÉN ha az egész vilÁG is az ottHONom volna Hozzád mindig hazatÉRnék